Virág megosztotta velem, hogy volt egy álma. Álma, egy rendezett háztartás. Egy olyan háztartás, ahol van HOVA pakolni a cuccokat. Mert ez a rend alapja. Bizony. Szerintetek összejött?
Mesélje el ő:
“Volt egy gardróbom.
Ezt most csak azért mondom el, mert amikor tavaly megkérdezték, hogy bírom ki az építkezés okozta sokkot, mindig csak azt mondtam: lesz egy gardróbom. Ez volt az én mantrám: Lesz egy gardróbom. Lesz egy gardróbom.
Lesz egy gardróbom… Lesz egy gardróbom! Fotó: Pinterest
Mindig azt hittem, hogy akinek van egy gardróbja, az tökéletes rendet tud otthon tartani, hiszen a gardróbban külön polcon vannak a pulcsik, külön a nadrágok, és persze vállfára akasztva az ingek, blúzok és kosztümök. Oké, én speciel nem hordok blúzokat, se kosztümöket, de ha hordanék, biztos felvállfáznám őket.
A gardróbban minden tökéletesen derékszögbe hajtogatva, mint a katonaságnál. És a legfontosabbat el ne felejtsem: a futócuccaim semmiképpp nem keveredhetnek össze a civil ruháimmal. Külön polcot szentelek nekik.
Minden könnyű és szellős, ahogy azt a lakber oldalakon látom. Hetekig egy Carrie Bradshaw-féle összerendezett harmónia lebegett a szemem előtt, ahová ha belépek, az öblítőszer illata leng be mindent. Ez lesz az én saját budoárom, ahol illatos Fa-szappanokat dugdosok a ruhák közé.
Mikor aztán nagy nehezen elhurcolkodtak a kőmívesek, mindent tökéletesre vikszoltam, és ahogy a nagykönyvbe meg van írva, be is rendeztem a gardróbomat.
Külön polcra kerültek a pulcsik, külön polcra a nadrágok, a férjem ingei pedánsan felvállfázva, a futócuccaim szigorúan elkülönítve a többi ruhától.
Rend és harmónia. És öblítőszerillat.
Azóta eltelt egy év.
Most itt tartunk:
Egy év múlva. A nyers igazság… Ott van valahol a szárítón!
A menetrend változatlan: a mosnivalók folyamatosan teremnek. Éjszaka és nappal. Néha az az érzésem, hogy egy másik család titokban áthordja a cuccait és belecsempészi a mosógépünkbe.
A vizes ruhák meg mintha egyre lassabban száradnának.
Aztán a szárítóról leráncigált holmik a „majd összehajtogatom valamikor” kosárba kerülnek. Persze szinte soha nem terem kéz, ami összehajtaná, így egyenesen a kosárból bányásszuk elő a cuccainkat.
Azóta?… Egyenesen a kosárból bányásszuk elő a cuccainkat. Vagy a kosár mellől.
Sőt, néha a kosár mellől.
A férjem a múltkor meg is jegyezte: lassan a földről kell öltöznünk.
Nos, ilyenkor ruhacsapásokon át vezet az út az én szentélyembe.
Volt egy gardróbom. Aminek mindig gondosan becsukom az ajtaját.“
Virág
Ha hasonló csodákat akarsz nekem mutatni, csatlakozz a csoportba!
Katt ide: Katasztrófa a háztartásomban! Nálad is?
Puszi!
Lin