Minden karácsonyi idény konfliktusoktól hemzseg. Csoda, ha már november végén megy a pánik? Céges buli, ál-ünneplés, adakozással megváltott bűntudat, társas magány, rokonok, akikkel nem hiába nem találkozunk egész évben…
Minden hasonló most gyűrűzik be, hiszen a boltok is kivétel nélkül már mind karácsonyi nótákat zengnek, és a portálok hasábjai is karácsonyi jó hangulatra szólítanak, melyik így, melyik úgy.
Persze, hogy a szeretet, a béke, a családi písz-láv van a középpontban. Akinek meg nincs családja, ott a remek lehetőség az önkénteskedésre és adakozásra.
A karácsonyi készülődés nem mindig mulatságos…
Pánikhangulat…
Nyilván a gyerekkoromra nyúlik vissza a problémázás, hiszen karácsonykor volt mindig a hagyományos nagy családi összeveszés. Ilyenkor mindenki feszült volt. Odakozmált a kaja, a fenyőfatalp összerakása külön kihívás, és sosem volt a fenyő sem megfelelő. Egyesek az ajándékokat fikázták. Soroljam még? A csúcs az volt, amikor az apám dühöngve távozott ismeretlen helyre, és csak hajnalban bukkant fel újra.
Aztán a zaba-kényszer… A halászlé, aminek a szagától a gyomrom émelygett gyermekkoromban. Erőszak: csak egy falaltot együnk, emellett ál-pozitív érzések; rokonlátogatások a nyálasan pusziló Teri néniéknél, ahol avas volt a szaloncukor is (az Isten nyugosztalja…).
Sokan vagyunk ilyen hangulatban.
A főnököm már megint bulit szervez karácsonyra, és mindez “nyilván” szuper. Persze utálja, nagyon utálja, ki is mondja, hogy nála senki sem utálhatja ezt jobban, de hát a kollégák úgy számítanak rá, készülnek rá, tegyünk úgy, mintha élveznénk, mindannyian. Tehát bulira fel, persze mindenki pofákat vág, hogy ő máshogy szervezné, meg különben is, … de azért nem ad hozzá, inkább felkészíti a gyomrát egy jókora zabálásra-piálásra… Közben egész évben fúrtuk a kolleginákat, most bámulhatjuk majd, ki milyen szettet újított be a karácsonyi pulykapénzből és építő kritikákkal lássuk el, hogy hú, kilóg a hurkád, ennyit költöttél erre a rucira?!
Felejtsük el a piszkálódást, majd jövőre ugyanitt, ugyanígy, drága kollégáim.
A kollégák kivetkőznek magukból a céges bulin…
Fotó: Pinterest
Jópár szinglink van, meg kompenzáló hősünk, akik ilyenkor nagyon bőszen adakoznak, és felhívják a figyelmet az adás csodájára (hiszen mi adunk, majd kapunk is vissza a sorstól). Basszus, én nem akarom meghekkelni a sorsom, én először is magam körül akarnék harmóniát, söprögetni a saját házam táján, nem akarok vetíteni, hogy milyen jó ember is vagyok – közben meg romokban az életem. Drága kollégáim, az egész kollektívában nincs meg az egymás támogatása, viszont van pletyka, áskálódás, gonoszkodás, klikkesedés. Most meg irány adakozni? Vajon a hányattatott sorsú hajléktalannak való adakozás hoz bárki számára változást?
Adunk a szerencsétlen öregeknek egy-egy százast, attól függetlenül, hogy ő régen mondjuk akár tönkretette a családját, és a börtönből szabadult (vagy ki ismeri, miért jutott utcára)? Változtatunk vele?… Ő egyáltalán a saját sorsa fölött rendelkező hajléktalan, vagy tizenpár méterre ott áll mögötte a rabszolgatartója, aki minden mozdulatát lesi, és azonnal elveszi tőle, bármit is kap? Honnan tudjuk, ki ő? Egy pár forint igazából segít? Nos nem hiszem, de ki vagyok én, hogy ítélkezzem?
Talán más dolog névtelenül meg gyerekeknek adakozni… Nyilván az adakozáshoz nem értek, kit-mi motivál. Aki modern kori szentet akar magából csinálni, csak tegye, de akkor legyen szíves hagyja abba a saját életében a rosszindulatú beszólogatást, és például az áldozathibáztatást, ha valamely kolléga netántán megbetegedett (mert biztos azért beteg, mert nem gondolkozott elég pozitívan), meg legyen szíves megoldani a saját problémáit is, mert ha nem, akkor hiteltelennek tűnik minden adakozás és szenteskedés. Pénzzel és ajándékokkal csak kompenzálni lehet. Inkább vegyél részt magad is a munkában, ne csak anyagiakkal segíts. És ne csak karácsonykor.
Otthoni karácsony-balhé…
Oh, igen, muszáj lenne időt szánni a karácsony előtti nagytakarításra, de nincs szabadságom, azaz ha van is, a kollégák már lenyúlták előre, és örülhetek, hogy pár napot csak otthon maradhatok azért az ünnepek alatt. Szóval a nagytakarításnak idén is lőttek, legalább valamilyen díszeket helyezzek el csak úgy jelzésértékkel, itt-ott, nem baj, ha poros a bútorok teteje, majd eltekintünk ettől. Na meg a menü, az még szép, a karácsonyi zaba itthon is alap. De én ezt nem akarom. Miért kell mindenütt enni?… Na mindegy, azért valamilyen étel lesz, valamilyen süti is.
De vigyorogjatok már, a családi fotón mindenkinek boldognak kell látszania!!!!
Fotó: Pinterest
Rokonok. Muszáj, hogy jöjjenek. Muszáj?… Olyan rokonok, akikkel valahogy nem vállalunk sorsközösséget, akik életmódja meglehetősen más, ők nem értenek meg minket, mi sem őket, csak egy hajszál választ el attól, hogy felkenjem Icut a falra, amikor ismét előadja magát, de nem teszem, mert kulturáltnak gondolom magam, ezért csendesen elvonulok, igyanak csak annyi alkoholt, amennyit akarnak, akkor talán többet mosolyognak. Persze a karácsonyi mennyből az angyal után egyből nézi mindenki, hogy mit dob a karácsonyi tévéműsor, a gyerekek már rég a tabletek előtt rekreálódnak, mire felnőttek meg kiválasztják a megfelelő boldogító filmet… Nem, ezt nem érzem együttlétnek, ugye nem gáz, ha koccolok gyorsan?…
Na, túléljük idén is.
És mi segít túlélni?
Néha nagyon nehéz. A karácsonyi depresszió fogalma ismert, tudatosan talán jobban lehet kezelni a dolgot. Ide kattintva olvashatsz róla egy jó összefoglalót: http://mindennapi.hu/cikk/eletmod/karacsonyi-depresszio-van-felnivalonk-/2011-12-03/10277
Valamint ez is elég jó cikk:
Talán segít, ha tudjuk, hogy ez az érzés is normális, nem csak a mindenhol látott cukormáz. A béke és nyugalom ritka pillanatait pedig élvezzük ki.
Ha őszinteségre vágysz, csatlakozz a csoportba!
Katt ide: Katasztrófa a háztartásomban! Nálad is?
Puszi!
Lin
Tisztelettel.
A karácsony nem a családról szeretetről barátokról szól. Keresztény ünnep.
Jézus születése.
Ha tetszik ha nem akkor is így van.
Kedves Lin!
Azt hiszem nem taglalnám sokáig a dolgokat és nem elemezném tematikusan az írásod ,deeeeee….. nagyon szánlak ,hogy ennyire hányatott és szánalmas az életed és a tapasztalataid,de vannak normális emberek ,kollégák és családok ahol az advent ,ami ugye tudod a várakozás időszaka ,hogy szeretettel és még örömmel is készülődnek és várják és nem “ölik és nem áskálódnak egymás ellen ” Nos,ha nálad ennyire szar minden és ennyire rossz az életed ,akkor lépj tovább és ne akard ezt mások rovására megosztanod és tönkre tenni az ünnepet. Sajnálom ,hogy ilyen feketén látod a dolgokat és ,hogy a világ megváltozott és előbb tolják a képünkbe és a pénz körül és a kényszer körül forog minden rossz ,de Én sosem eszem ,veszem és adok a mások kényszerítő magatartása után NEM – NEM vagyok a mások követője ,majma csak ,hogy úgy tegyek és ál- dolgokkal létezzem 🙂 Ha ,hiszed ha nem nekem a gyerekkorom nem volt gazdag és nem volt húúú de fényes ,de meg volt a meghittség és benne mindaz ,ami szépnek tűnt és így visszamenőleg azt mondhatnám ,háááát túléltem ,túléltük ,de pont ezért igyekszem a hétköznapokon is jónak lenni,szeretni és segíteni,hogy az Én örömöm és az anyagiak mértékéhez adni, adni és segíteni ,hogy mások is örüljenek és kicsit szebbé tegyem az életüket.Én mindig próbálom a megtört és nehéz sorsú emberekkel tudatni ,hogy az élet nekik ezt adta ,de az amijük van és kaptak a legcsodásabb ajándék és azt soha nem lehet csak úgy megvenni ,mert az maga az ÉLETÜK … minden ember valamilyen szándékkal ,küldetéssel születik és bár nem tudtam még megfejteni kinek és miért jutott ez a sors ,de csak egyetlen életünk van és azt kell ÉLNI ,ÉLNI .
Boldog és áldott Ünnepeket kívánok ! neked és mindenkinek aki elolvassa….MAgica
Kedves Író!
Önt sajnálom:
többszörösen:
_nem volt gyerekkora igazi..
_ az iskolába is csak azért járt,mert kellett
_a középiskolát talán nehezen küzdötte le
_ lehet,hogy lelkileg nagy gondjai vannak
picit próbáljon meg másképp gondolkodni
DE AKI ILYEN szomorúan és rossz emlékkel gondolkozik a Legszebb Ünnepről azt nagy sajnálom ismét /Sajnálom/.
Várom visszajelzését adom a mail címem Önnek
bela.varfoldi@gmail.com
Gondolkodjon el azon sorokon amit ír.
Az Ünnep a családról szól, a szeretettről,a barátságról,összetartásról,a jövőről.
Véletlenül kerültem az oldalra, lehet,hogy Ön egy szebb jövőt érdemelne,nem depressziót meg ipad srácokat.
ui. lehet hogy komoly végzettséggel rendelkezik, akkor bocsi.csak csalódott de ezt nem kell megosztani.
Várföldi Béla