Az én anyukám nem díszítette fel a lakást girlandokkal, fényekkel és mini-karácsonyfákkal. Nem árult szemkápráztató DIY ajándékokat az iskolai karácsonyi ünnepségeken, mert ügyetlen volt az ilyesmiben, és az én gyerekkoromban még nem is volt szokás karácsonyi vásárokat rendezni.
Az én anyukám nem szeretett süteményt sütni, így nem készült háromféle bejgli és tízféle aprósütemény, mert ki nem állhatta a velük való pepecselést, és mindig azt mondta, neki ehhez nincs érzéke. És tényleg nem volt.
Az én anyukám nem főzött halászlevet, mert nálunk senki sem akart halászlevet enni; de minden karácsonykor leült a konyhai sámlira és órákig gyártotta az úttörőgombócokat, mert azt apu nagyon szerette a csirkepaprikáshoz, ami nálunk minden karácsonykor készült.
Az én anyukám rettentő ideges tudott attól lenni, hogy apu karácsony napjára hagyta a fenyőfavásárlást, mert szerinte akkor lehet a legkedvezőbb áron megvenni.
Anyu egy régi karácsonyon
Az én szüleim régimódiak voltak: apu minden évben pontosan tudta, hová tette előző karácsonykor a karácsonyfatalpat, és kisbaltával tökéletes formájúra alakította a szküllaként tekergő fenyőfatalpat, de nehezen lehetett meggyőzni őket arról, hogy lassan le kellene cserélni a húszéves cseh gyártmányú, gombaformájú karácsonyfaizzókat. Így aztán a végkimerülésig használtuk őket.
Karácsony 30 évvel ezelőtt
A szüleim nem vettek minden évben trendi karácsonyfadíszeket, hogy hol aranyba, hol ezüstbe vagy épp kékbe öltöztessék a karácsonyfákat, hanem gondosan őrizgették egy nagy konyakos díszdobozban a régi díszeket, az általunk készített képeslapokat, amelyek praktikusan jók voltak minden esztendőben.
A szüleim nem voltak hajlandóak kis szaloncukor drótokkal felaggatni a szaloncukrokat a fára. Ehelyett leültettek minket, és vékony cérnával kötöztük kettesével a szaloncukrot, amit két sámlira tett seprűnyélre aggattunk, hogy össze ne gabalyodjanak, míg fel nem kerültek a fenyőágakra.
Amikor óvodás voltam, az én szüleim még úgy tudták, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Akkor is, ha apám nem járt templomba, mert gyerekkorában számtalan fájdalmas élmény érte a kötelező hittanórákon. Szóval, én mindig lent vártam a földszinten, amikor szóltak a szüleim, hogy most felmehetünk az emeletre. És ahogy kinyitottam az ajtót, ott állt teljes pompájában a fa, és ekkor apám bekapcsolta a régi kazettás magnónkat, hogy hangfelvételen örökítse meg az utókornak, mekkora öröm is volt nekem a karácsony 1978-ban és 1979-ben. És tényleg az volt.
Karácsony kazettás magnóval
Apámnak szent meggyőződése volt, hogy nekem szükségem van olyan karácsonyi ajándékokra mint egy lánctalpas traktor vagy tank. Viszont gyerekként soha nem kaptam meg a hőn áhított favonatot, amit egyszer megígért, hogy saját kezűleg készít el. Ezt minden évben felhánytorgattam neki, egészen egyetemista koromig. Akkor becsomagolta, és a fa alá tette. Emlékszem, hatalmasat sikítottam örömömben.
Az én szüleim nem csináltak tökéletes karácsonyokat, nem úszott narancs-és fahéjillatban a házunk, most mégis itt ülök és arra gondolok, hogy szeretném, ha mindketten itt lehetnének, és együtt ünnepelhetnénk immár a mi tökéletlen karácsonyunkat.
Szeretném, ha anyu is láthatná, hogy utálok süteményeket sütni, ezért nem is sütök, és a bejglit is megrendelem a pékségünkben. Szeretném, ha tudná, hogy pont olyan bénán csomagolom az ajándékokat, mint ő. Hogy ugyanolyan antitalentum vagyok a kézműves ajándékok gyártásában, mint ő volt, és hogy megrögzötten őrizgetem a régi karácsonyfadíszeket egy nagy dobozban.
Szeretném, de már nem tudom elmondani neki.
Köszönöm szépen nektek a személyes gondolatokat! Nagyon szép ünnpet kívánok!
Virág
,,,az én anyukám már szeptemberben elkezdte a készülődést, nézegette mit is vegyen ajándékba, mit hozzon a Jézuska december 24. este, amikor minden a helyére került,karácsonyfa feldíszítve, ajándékok becsomagolva a fa alatt, az asztal díszbe öltöztetve, megterítve,az elmaradhatatlan halászlé, rántott hal, krumpli saláta,,,és a művészileg elkészített bejgli,,,mákos és diós,,,izgatottan várta, hogy megszólaljon a csengő, érkezzen a népes család,,,ilyenkor boldog volt,arca kipirult,örült az ajándékoknak, amivel meglepte a család apraja nagyja még akkor is, ha a 24. törölközőt kapta, amire nem volt szüksége, hiszen a szekrényben ott lapult még 15 darab, vagy az OMNIA kilós kávénak, pedig nem is szerette a kávét,,,a család evett, ivott, jól érezte magát, hiszen a mama nagyon kitett magáért,,,és pillanatok alatt elfogyott minden étel, közben anekdotáztak, emlékeztek a valamikori, régen elmúlt karácsonyokra, gyermekkorra,,,,és a mamám türelmesen hallgatta amelyre mi, a gyermekei emlékeztünk,,,,ma már én vagyok ebben a korban,,,mama fentről nézi, úgy csinálom e a karácsony estét, mint ahogy ő tette,,,és hogy őszinte legyek,,, úgy érzem nekem nem sikerül azt a nagyon kellemes együtt ünneplést megvalósítani,,,,, hol vagy mama?? hiányzol nagyon,,,csak egy ölelésre ha vissza jönnél,,,nekem az lenne a Jézuska ajándéka!!!
Kedves akárki, könnyeket csaltál a szemebe. Nagyon kellemes, ugyanakkor sebeket tépő érzelmekkel olvastam soraidat. Édesanyámat idén veszítettem el, kisfiam születése után egy hónappal. Mivel külföldön élünk, még nem is láthatta az unokáját halála előtt. Vérzik a szívem ha arra gondolok, hogy mindig kerdezte mikor jön már az unoka, amire az én válaszom a karrier szépen körülmagyarázása volt. Talán a sors bosszúlt meg ezzel így, hogy megtanuljam tisztelni a szüleim akaratát akik immár már nincsenek velünk.
Szeressétek szüleiteket, mert majd amikor magatokra maradtok, csak akkor jösztök rá igazán, hogy magatokra maradtatok.